kapaszkodj, mindjárt (5 mp) át leszel irányítva.
(nincs itt semmi látnivaló) |
nem emlékszem túl sok augusztus huszadikára. tavaly az utolsó pillanatban határoztuk el, hogy megnézzük a tűzijátékot, de akkor láttam a legjobb helyről/legkisebb tömegből egész életemben. pár évvel korábban a kék vászon (?) nike cipőmnek eszébe jutott, hogy még sose törte fel a lábam, és megtette. vérző sarokkal mentem haza, gyalog (2+ km). koncertek is voltak, quimby, szimfonikus izékkel felturbózva, meg talán korai öröm.
ma meg itt ülök egyedül, a szüleim balatonon, lakótárs(ak?) máshol, tyét nem akarom felhívni. helyette benyomtam az összes mp3-amat egy playlist-be, és véletlenszerűen bombáznak a hangulatok.
a cipőmet még mindig hordom, bár kicsit már feslett, kicsit lyukas, kicsit van már 6-7 éves, de szeretem.
nem is meséltem azt a kedves kis fordulatot, amitől a pofám majd' leszakadt, amikor tyé röviden tálalta 22.10 körül a 76-os troli megállójával szemben, a szent istván park csücskénél. egy hete? valami olyasmi zagyvaság volt, hogy ha én találkozni szeretnék vele, vagy valami közös programon részt venni, vagy csak beszélgetni, arra ő teljesen nyitott, de minden kapcsolatfelvételt nekem kell kezdeményeznem, mert különben ő _nem tud a tükörbe nézni_. freak. csak sajnos velem inverz freak, mert ugye én meg képtelen vagyok "nyomulni" valakire (barátság szintjén se), még akkor sem, ha látom hogy nincs ellenére, tehát szívesen tölti velem az idejét.
lehet hogy kamu, de tény, hogy vé, meg a másik munkatársam is keményen nyomulnak rá, és hívják mindenhova. de ez akkor is beteg.
azért elhívtam redalertezni, de lerázott jövő hét végéig.
ja, már nem dolgozunk együtt.
nem akarom faggatni, leásni, könyörögni hogy mondja el, pedig pontosan hasonló késztetéseket ébreszt az emberben egy hasonlóan ködös "használati utasítás". mert hogy vele történtek dolgok. meg hogy ne gondolkozzak ezen. nem hiszem hogy ezt lehet így.
múlt héten vasárnap életemben először láttam egy teljesen tutira leszbikus párt a hatosbuszon. már ahogy leültek egymás mellé gyanús volt, de aztán nem nagyon titkolták, és összebújva utaztak a jászaiig, úgy hogy előttük két üveges tekintetű alkoholista ült. nagyon aranyosak, meg pozitívak voltak, perszehogy külföldiek, első látásra talán hollandok. ugyanaznap mentem visszafelé, és egy újabb gyanús párral együtt szálltam le a villamosról. a különbséget persze leírni sem lehet, nagyon frusztráltak voltak, bár szerintem nem voltak épp túl jóban. másnap reggel meg egy harmadik párral szálltam fel ugyannarra az egyes villamosra, csak másik kocsiba, és végig az egyik lány arcába bambultam (de ezt fogjuk arra, hogy 6 múlt nem sokkal).
de legalább claire-nek és edie-nek nem jött össze. vagy még nem lezárt ügy?
nem akarom, hogy visszajöjjön, mert a lakótársamnak kiesik a szeme, ha meglátja mena suvari-t.
mindenki leszbikus.
(kivéve)
engem.
és az milyen, hogy a wiw-ről tudom meg (utolsó bejelentkezés időpontja), hogy k már hazajött egyiptomból?
(szép) |
